Van egy nem is olyan kicsi probléma a bolygóval, amit a Föld utódjának kiáltottak ki
A Trappist-1b kódjelű exobolygó a lakható zónában kering. Ami jó hír. Az már kevésbé, hogy nagyon vékony légköre lehet.
A Trappist-1b kódjelű exobolygó a lakható zónában kering. Ami jó hír. Az már kevésbé, hogy nagyon vékony légköre lehet.
A NASA a James Webb űrteleszkóp segítségével fotózta le azt a protocsillagot, amely a kozmikus időszámításban még gyerek, alig néhány tízezer éves, és a Nap tömegének alig 8 százalékával bír.
A NASA a jövőben tovább vizsgálja a Földtől mintegy 120 fényévre lévő K2-18b exobolygót, mert felmerült, hogy a planétán dimetil-szulfid található. Ilyet a Földön csak az élő szervezetek termelnek.
A csillagászok eddig úgy vélték, sok aktív galaxismag, vagyis szupermasszív fekete lyuk lehet a Nagy Medve csillagképnél. Az eredmény a Tejútrendszerrel kapcsolatban is új kérdéseket vet fel.
A világ legmodernebb infrakameráinak köszönhetően a Földtől 2200 fényévre található Gyűrűs-köd eddig nem látott finom részleteit sikerült feltárni.
13,4 milliárd évesnek határozták meg annak a galaxisnak a korát, amely nem sokkal lemaradva csupán 70 millió évvel fiatalabb az eddig ismert legrégebbi galaxisnál.
Egy haldokló csillagról készített felvételeket a James Webb űrtávcső, melyek tudományos elemzése a mi Napunk szempontjából is hasznos információkkal szolgálhat.
A James Webb űrteleszkóp legújabb felfedezése miatt át kell gondolniuk a csillagászoknak mindazt, amit az univerzum evolúciójával kapcsolatban eddig gondoltak.
A NASA a jobbnál jobb felvételeket immár egy éve szállító James Webb űrteleszkóp segítségével ezúttal azt mutatta meg, hogyan keletkezhetett a Nap.
Hiába kicsi és hűvös a TRAPPIST-1 nevű csillag, elég erős ahhoz, hogy elfújja a körülötte keringő közei bolygók légkörét.
A James Webb űrteleszkópot ezúttal arra használták a Max Planck Intézet tudósai, hogy az ősi galaxisokat tanulmányozzanak velük.
Most először bukkant metil-kationra a James Webb űrteleszkóp egy távoli csillag körül keringő protoplanetáris korongban. A CH+3 képletű molekula az ultraibolya sugárzásnak köszönhetően termelődik.
Amerikai csillagászoknak a gravitációs lencsehatást kihasználva sikerült megfigyelniük egy olyan galaxist, ami az ősrobbanás után 1,5 milliárd évvel már létezett.
Több évtizede próbálnak rájönni arra a kutatók, miként vált egy sűrű, átláthatatlan gázfelhővel teli helyből egy könnyen átlátható hely a világegyetemben. A választ a James Webb űrteleszkóp adhatta meg.
Az NGC 5068 nevű galaxis a Földtől 20 millió fényévre található, és sok csillag keletkezik benne. Mivel a James Webb űrteleszkóp szenzoraival átlát a por- és gázfelhőkön, meg tudta örökíteni ezt a folyamatot.
A NASA most először vizsgált meg közelebbről egy olyan üstököst, amely a Mars és a Jupiter közötti kisbolygóövben helyezkedik el. A 238P/Read rögtön egy kérdést is felvetett.
A NASA James Webb űrteleszkópja nemcsak a mélyűr megfigyelésére alkalmas, a Naprendszert is tanulmányozni lehet vele. Ezúttal az Uránuszon volt a sor.
Az Európai Űrügynökség tudósai szerint 13,4 milliárd évig utazott az a fény, amit a James Webb űrteleszkóp detektált nemrég.
A James Webb űrteleszkóp a TRAPPIST-1b bolygót vizsgálta, ami egy olyan csillagrendszerben kering, ahol a lakható zónában hét bolygó is található. Ő az egyik.
Az ősrobbanás után 500–700 millió évvel alakulhatott ki az a hat ősi galaxis, amelyeket most fedezett fel a James Webb űrtávcső. Akkorák, mint a Tejútrendszer, és pont ez a probléma: a jelenlegi tudásunk szerint az ősrobbanás után ennyi idővel még nem alakulhattak volna ki ilyen nagy objektumok.